Ültettem egy diófát.
Mikor jól megnőtt, bevastagodott a törzse, ültettem egy fenyőt.
Nőtt, nőtt, vastagodott a törzse,
és lett rajta egy szép toboz.
Ősszel, tavasszal leesett a fáról,
aztán anya zsákjába tettem őket egy napon.
A másikon kivette anya,
A testvéremnek adta,
És én elvettem tőle,
mert nem játszhat vele.
2007. május 15., kedd
2007. május 12., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)